A DEMOKRÁCIA ANOMÁLIÁJA

Mottó: A politika a történelem adomája (Salvador Dali)

A jelen cikk írója előadást tart az Államigazgatási Főiskola előadótermében. Az időpont 1989. a rendszerváltás előtt.

Az egyik hallgató kérdése: "Mi a jó és mi a rossz a kapitalizmusban." Az előadó elmond egy igaztörténetet.
- Christine Keeler kurtizán feladata volt Angliában, hogy a miniszter uraknak amatőr prostituáltakat szervezzen a hétvégi bulijukra. A kurtizán beült a luxusautójába és a mellette elsétáló csinos nőnek ajánlott 100 fontot, ha a hétvégi bulin megjelenik. Az angol nők 70 %-a sétált tovább. A következő hölgyeknek 1000 fontot ajánlott a hétvégi látogatásért, a megszólított angol nők 30 %-a továbbment. Christine Keeler 10.000 fontot ajánlott a hétvégi kalandért. Megszűntek az öntudatos angol nők. A tőke sokat fizet, de nem mindig a teljesítményért, a választás elé állított egyén tehát sokszor prostituálódik: a diplomás nő többet keres prostituáltként, az egyetemi tanár jobban boldogul ügyvédként. A profit többet hoz a konyhára, mint a munka.

A Tőke
 A liberális gondolkodók a piacra bíznák a választást, s íme, a TV műsorok 90 %-ban tükrözik az eredmény: szex, erőszak, szentimentalizmus, ponyva. Vagyis a kultúra 1:9-re vereséget szenved a piacon. Az egészségügy hasonló válságban van, na de "a piac rendet teremt majd": a szegénynek alapellátás, a gazdagnak őssejt bank, luxus ellátás. Normális, hisz csak olyanná tesz minket az egészségügy, mint a tőkés társadalom más területe. Az iskolarendszer is újratermeli a társadalmi különbségeket: a külföldi egyetemek, különórák a közép és elitosztály kiváltságai. A politika ezalatt, mint uralmi üzem működik. A társadalom felé azt az illúziót kelti "szavazz rám és megoldódnak a problémáid". Az egyén azt gondolja, hogy az ABC-ből a Gy betűt vagy az O betűt választva, a jót vagy a rosszat választja.

A Társadalom
 A magyar gazdaság 50 %-a a multik tulajdonában van, ők termelik meg a GDP 75 %-át (természetesen ez a tőkeszegény magyarországi megoldás),  a multik szabják meg a társadalom mozgásterét és ők az Európai Unióba való csatlakozásunk legfőbb letéteményesei. Természetes, hogy a társadalom nagy része szidja őket, holott  az állam szerepe még mindig túlsúlyos. A társadalmi tőke majdnem 50 %-át osztja újra. Az átlag magyar jövedelmének 53 %-a bérjellegű, 47 %-a pedig még mindig valamilyen állami juttatás. A "roncs társadalom" szereplőinek már 2/3-a él állami juttatásból és csak 1/3 részt tesz ki a bérjellegű juttatás, így hát a másodrendű közellenség, a tüntetési célpont az állam. Az az állam, amely a lecsúszott középréteg és a szegények részére kiegyenlítő mechanizmusokat üzemeltet.

A Párt
 A koalíció és így a nagyobbik része, a szocialista párt most felvállalja a reformot, s a reform érdekében és a hatékonyság jegyében át kívánja alakítani a Szocialista Párt szervezetét is. Eszerint, a felsőbb szervek utasíthatják és ellenőrzik a helyi szervezeteket, pedig a demokráciában ennek fordítottja a természetes. Az új tag jelöléséhez a tervek szerint egy-egy régi tag ajánlása szükséges, miközben a demokratikus szervezetnél az új tagok jelentik a megújulást. Ezt semmifajta eszközzel nem szabadna korlátozni. A pártvezetés mellé egy ideológiát meghatározó grémiumot is felállítanának. Ez a grémium mondaná meg, hogy mi a helyes és mi nem, anélkül, hogy azt lejjebb bár ki is tudná. Egy demokratikus szituációban kollektív együttműködés és érdekegyeztetés alakítja a kívánt irányt. Van-e remény, ha a legdemokratikusabb párt is centralizálni akar? (Lásd a végletekig centralizált pártot, a Fideszt. szerk.) Abban bízunk, hogy van, mert az elképzelés centrális része nem kerül elfogadásra. Az említett előadás résztvevő hallgatónője tudja a megoldást. Az előadóterem első sorában ülve felszólt az előadóhoz "Tanár úr ! Hol lakik a Christine Keeler ?"

Dr. Kelen László
ügyvéd,
baloldali gondolkodó